“Néhány” szó a kiejtésről, meg néhány felvétel, hogy halljátok is, amit hallani kell :). Akinek ez így túl bonyolult, nem kell, hogy elolvassa, a későbbiekben úgyis odaírom majd a leckéknél a kiejtést, de azért hasznos lenne. Illetve azt mondanám, hogy mindenki olvassa el, de nem kell aggódni, ha így töményen nem értitek, majd ráéreztek.
(azért azt ajánlom, hogy az orrhangokat hallgassátok meg, hogy azért értsétek, miről van szó)

A hanganyagok letöltéséhez katt a szavakra, betűkre, amiken látjátok, hogy linkek. Ha rákattintotok és letöltitek, hallhatjátok a kiejtésüket. (ami leírva is triviális, ahhoz nem csináltam hanganyagot)

Először is: a franciában nem számít, hogy duplán van egy mássalhangzó, attól még egynek ejtjük – kivéve ha egy szó ugyanazzal a hanggal végződik, amivel a másik kezdődik (pl. une nynmpho – ejtsd: ünnenfo).
A magánhangzók kaphatnak különböző ékezeteket (sőt, a ç betű “farkincája” is ékezetnek számít), amik módosítják a kiejtést. Az összesről szó esik alább, kivéve az “ï”-ről és az “ë”-ről. Ezek a kétpontos formák arra jók, hogy “elkülönítik” a hangot. Nem érted mire gondolok?

Megmutatom, egy “ismert” példával: ugyebár a “Citroen” márkanevet úgy írják,
hogy “Citroën”. Ez azért van így, mert ha az e betűn nem lenne ott a két pont, akkor “szitrön”-nek kéne ejteni, de mint tudjuk, a helyes kiejtés “szitróen” (tehát ez a “kétpontos verzió” ilyen értelemben különíti el a hangot, külön kell kiejteni, nem a hangkapcsolatban).
Egy másik példa, ez már tényleg magából a nyelvből: a “mais” szó így önmagában azt jelenti: “de”, és úgy ejted “me”. Azonban ha azt írod: maïs, ez már annyit tesz: kukorica, és “máisz”-nak ejted.

Még egy, utolsó információ az ékezetekről: nagybetűknél minden ékezetet el kell hagyni. Tehát pl. ha a leçon (lecke) szót nagybetűvel írod, az így történik: LECON.

Azon betűk kiejtése, amelyeké eltér a magyarban használttól (és azoké, amelyek nem léteznek a magyarban):

a, à – a magyar “a” és “á” közötti hang
au, eau, eaux – “ó”
ai – e vagy é (pl. faire, mais stb. -> e, de az avoir ige E\1 alakjában “é” (j’ai -> zsé)
c – i, y, e előtt “sz”, egyébként “k”
ç – mindig “sz”
ch – magyar “s”
e – szó végén néma, hangsúlytalan szótagban “ö”, hangsúlyosban “e” (sokszor meg megintcsak máshogy viselkedik, csak ki kell tapasztalni)
eu, eux – ő
é – mindig úgy ejtik, mint a magyar “é”-t
è, ê – nyílt “e”
g – i, y, e előtt “zs”, egyébként “g”
j – mindig magyar “zs”
oe – magyar “ő”
oi – mint az angol “wa”, hasonló mintha magyarul azt mondanánk, “oá” (röviden persze :))
ou – magyar “u”
ô – magyar “o”
s – magyar “sz”
u – magyar “ü”
r – olyan mint a magyar r, csak éppen “raccsolni” kell :) persze van olyan nyelvjárás Franciaországban, ahol teljesen ugyanúgy ejtik, mint a magyar r-t, de Párizsban pl. “raccsolnak”

Orrhangok: ezeket úgy kell ejtenünk, mintha meg lennénk fázva.
Tehát…
an, en, am, em: mintha megfázva azt mondanánk “an”
in, im: mintha megfázva azt mondanánk “en”
on, om: mintha megfázva azt mondanánk “on”
un, um: mintha megfázva azt mondanánk “ön”
Ha az “n” vagy az “m” duplán van és utánuk egy e áll (ld. melléknevek nőnemű alakja), akkor ugyanúgy ejtjük őket, mint ahogy a magyarban ejtenénk, csak az e-t nem ejtjük ki :). Pl. la chienne – nőnemű kutya, ejtsd: lá sien (nem orrhanggal…).

Az “y”-nal leírt hangot is “i”-nek ejtjük, azonban úgy viselkedik, mintha két “i”-t írnánk le. (Tehát pl. a “voyelle” szóra gondoljunk úgy, mintha “voiielle” lenne, kiejtése kb. “voájel”, nem “vojel”.)

A szóvégi mássalhangzó mindig néma, kivéve a következőket: l, r, m, n.
Kivételek persze vannak, pl. oeuf (ejtsd: öf, jelentése: tojás), tous (ejtsd: tusz, jelentése: minden, ha névmásként használjuk, tehát pl. Minden rendben. – Tous va bien.)
Illetve van még egy eset, amikor a szóvégi mássalhangzót kiejtjük: az úgynevezett hangkötéskor. Azt a jelenséget hívjuk így, amikor egy mássalhangzóra végződő szó után magánhangzóval kezdődő szó következik (vagy néma h-val kezdődő). {Megjegyzés: Nem csak néma h létezik, hehezetes h is, azonban ezt se ejtjük, viszont mássalhangzónak
“számít”, míg a néma h inkább magánhangzónak. Tehát a néma h-ra a magánhangzók “szabályai” vonatkoznak, míg a hehezetesre a mássalhangzóké. Hehezetes h található pl. a “la Hongrie” (ejtsd: lá ongrí) – Magyarország, “le héros” (ejtsd: lö éró) – hős szóban.}

Ezen jelenség – a hangkötés – során a kiejtés is megváltozik némileg, így a z, s, x betűket “z”-nek ejtjük, a t-t “d”-nek, míg az f-et “v”-nek. A két szó határa egyébként ilyenkor eléggé összemosódik, sőtmitöbb, az első szó utolsó magánhangzója kiejtésben inkább “tartozik” a második szó elejéhez.
A hangkötésre szabályok is vannak, mégpedig…

- kötelező:
1) személyes névmás és ige között, pl. Nous ont. (ejtsd: nú zon, jelentése: nekünk van (vmink))
2) névelő/birtokos névmás és főnév között, pl. les amis (ejtsd: lézámi, jelentése: a barátok), mes amis (ejtsd: mézámi, jelentése: az én barátaim). Összehasonlításképpen – hogy lássátok, milyen amikor nincs hangkötés -: mes chiens (ejtsd: mé sian, jelentése: a kutyáim)
3) elöl álló melléknév és főnév között {megjegyzés: a francia nyelvben csak néhány jelentősebb melléknév áll a főnév előtt és a rövidebbek, meg a háromalakúak – erről később, sőt, jelentésbeli különbséget is okozhat ha előre rakjuk a melléknevet és nem a főnév után}. Pl. le grand empereur (a nagy császár, ejtsd: lö grand anprőr)
4) elöljáró szó és az azt követő főnév között. Pl. devant elles (ejtsd: dövant ell, jelentése: előttük)

- TILOS az “et” (ejtsd: é, jelentése: és) kötőszó esetében!

Van egy hasonló “törvény”, amit írásban is jelölnek – amikor magánhangzó vagy néma h előtt “e”-re végződő kötőszó/személyes névmás van, az “e” eltűnik és helyére egy aposztróf kerül. illetve ugyanez jelenik meg a “la, le” névmás esetében is (ami annyit tesz: őt/neki (fiú/lány)).

Tehát: nem je apprends (ahogy ejtenék: zsö ápran), hanem j’apprends (jelentése: tanulok/tanítok).
És nem Ce que il fait. (ahogy ejtenék: szö kö il fe), hanem Ce qu’il fait. (jelentése: amit (ő, fiú) csinál)

Példaszavak kiejtve (katt a linkekre a hangok letöltéséhez):

compréhension – értelem, megértés
je comprends – értem
j’ai compris – értettem
je vous en prie – kérem
anticonstitutionellement – alkotmányellenesen, a leghosszabb francia szó (tudtommal)

Ennyit a kiejtésről, remélem azért néhány felfogták, miről is van szó :). Kérdések nyugodtan jöhetnek kommentbe.
Aki nem érti, ne bánkódjon, a kiejtésre rá lehet érezni, a magáról a nyelvről szóló leckék pedig nem lesznek így túlbonyolítva, ígérem :D.

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.